A kisvérköri magas vérnyomás, orvosi szakkifejezéssel: pulmonális artériás hipertónia (PAH) a tüdőt és a szívet összekötő verőerek (a tüdőartériák) súlyos betegsége. A PAH kialakulásakor a tüdőartériák szűkülnek, emiatt egyre kevesebb vér jut át rajtuk. A jobb szívfél egyre nehezebben pumpálja át a vért a tüdőkön, és emiatt a jobb szívfél megnagyobbodik (izomzata megvastagodik). A folyamat végül a PAH fő tüneteinek kialakulásához vezet: légszomj, mellkasi szorítás, csökkent fizikai terhelhetőség és fáradékonyság.

A PAH korai tünetei enyhék, illetve más betegségekre és állapotokra jellemzőek, például asztma, általános fáradtság vagy a fizikai állóképesség hiánya esetén fordulnak elő. Mivel a tünetek más okoknak is tulajdoníthatók, számos PAH beteget csak a végső stádiumban diagnosztizálnak, amikor a betegség már túlhaladt a korai fázison.

Kezelés nélkül a PAH megrövidíti a várható élettartamot. A kezelés célja a tünetek csökkentése, illetve a fizikai terhelhetőség, a hosszú távú kimenetel és az életminőség javítása. A '80-as évek közepéig mindössze korlátozott kezelési lehetőségek álltak rendelkezésre, a PAH prognózisa pedig rossz volt. A jelenlegi kezelési lehetőségek jelentősen javítják a betegek kilátásait.